Palacsinta de luxe

A gyerekeknek már régóta ígérgetem a palacsintát, így tegnap sort kerítettem rá. Gyors, egyszerű és finom - de azért lehet belőle látványosságot rittyenteni.

A tésztát Horváth Ilona szerint keverem, kapásból tripla adag: 3 tojás, 450gr liszt, 9 dl tej, 3 dl szénsavas víz, só, cukor, étolaj. Az első sütés után kóstolok és javítok, ha kell.

Már régóta kacérkodtam a marcipános palacsintával, és mivel volt itthon maradék marcipán, ezúttal ki is próbáltam. A marcipánt lereszeltem, majd átfordítás előtt a palacsintára szórtam, utána ráhajtottam egyszer félbe, aztán negyedbe a tésztát, így jól összesült. A sütés több fázisában is kipróbáltam a marcipánozást, és Főkóstoló Férjem szerint is az lett a legfinomabb, amelyikbe rögtön beleszórtam a marcipánt, amint a tésztát a palacsintasütőbe öntöttem, így még a folyós tésztában szépen elolvadt a marcipán és fantasztikusan belesült. Ráadásul színes (piros és rózsaszín) marcipánt használtam, így nagyon jópofán mutatott, ahogy villával belevágtunk a palacsintába, és a színes marcipán kifolyt.

Többféle díszítéssel készült:

porcukorral, fahéjas cukorral szórva, eperrel körberakva

étcsokival és porcukorral szórva

marcipándarabkákkal és porcukorral szórva (ez a VIP adag, Férjemnek)

A gyerekek kedvéért csináltam hagyományos kakaós és lekváros palacsintát is, megszórtam porcukorral, reszeltem rá étcsokit, végső díszítésként került rá cseresznye és meggy is.

Pechszéria - második felvonás

Újabb poszt kép nélkül - nem véletlenül. Kezd az az érzésem lenni, hogy valaki megvuduzott, mert már megint nem jött össze a hétvégi alkotás.

Nemrég cirkuszban jártunk a gyerekekkel, természetesen vettünk perecet, azt hiszem, ezt nehéz elkerülni :) És ahogy az lenni szokott, ez a perec száraz volt és kemény. Kitaláltam, hogy majd én sütök itthon. Kedves Férjem feltette A NAGYBETŰS kérdést: tudsz perecet sütni? Hangos csörömpöléssel, éles piros villódzással beindult nálam a bizonyítási kényszert jelző műszer, én ne tudnék perecet sütni???

Most szombaton elérkezettnek láttam az időt, így rávetettem magam a netre, recept után kutattam. A mindmegettén volt vagy húsz perec recept, találomra kiválasztottam egy szimpatikusat. Azt hiszem, itt lépett életbe először a vuduzás, máskor ugyanis valami földöntúli megérzéssel mindig sikerült a legjobb receptet kiválasztani, most viszont ez berendezés out of order jelzést mutatott, és homokórázott. Huszonegyre lapot húztam, naná hogy ász jött [jaj Istenem, hogy is van? De rég kártyáztam, csak Öreg el ne olvassa, hogy már nem is tudom...].

Sajnos már nem emlékszem, hogy pontosan melyik recept is volt a bűnös, így belinkelni sem tudom, de valami olyasmi volt, hogy liszt, tojás, só, élesztő, tej - összegyúrni, formázni, sütni. Az összegyúrás részénél már tudtam, hogy igazi vudubajnokkal állok szemben, ugyanis akárhogy gyúrtam, csak nem állt össze. Amikor kis hurkákat próbáltam formázni, folyton szétesett a tészta, sehogy sem sikerült összehozni egy tisztességes kukacot, amiből perec lehetett volna. Azért nem adtam még fel, kisütöttem - kár volt. Elpazaroltam legalább félórányi 230 fokos sütőt életben tartó áramot.

Ha tudtok bevált perec receptet, osszátok meg velem, jövök a Férjemnek még egy rendes pereccel, hiszen én ne tudnék perecet sütni??

Sacher - ezúttal szív formában

Múlt héten ünnepelte Férjem dédnagymamája 101. születésnapját, így magától értetődött, hogy ezen a hétvégén neki fogok sütni. A jól bevált és az egész család által kedvelt Sachert sütöttem, mert könnyen faragható a tésztája, így ideális volt a szív formához.

A kihűlt tésztát tehát szív formájúra vágtam (tudom, hogy van már szív alakú tortaforma, de abban mi a kihívás?! Persze egy szív formát kör alakú piskótából kivágni sem nagy kunszt, de jobban hangzik, nem?), megtöltöttem baracklekvárral és a tetejére cukorral habosra vert vajat kentem, majd ment pihenni a hűtőbe. Amikor már megkeményedett a vajréteg a tetején, bevontam piros marcipánnal, körbe fehér fondant tettem. Sárga marcipánból készült a felirat, kékből és zöldből a virág. Sajnos kapkodnom kellett, mert indulás előtt nagyjából egy órával álltam neki a díszítésnek, így nem tudtam igazán aprólékosan kidolgozni a részleteket (és a fotózásra sem jutott 3 percnél több, ami a végeredményen meg is látszik), de Dédi így is nagyon örült az ajándéknak.

Isten éltesse Boriska nénit!