Hajtogatott tepertős pogácsát - avagy a disznóvágás legpozitívabb hozadéka!
Horváth Ilona nagybecsű szakácskönyve alapján láttam hozzá a művelethez, amely két célt szolgál: 1) a disznóvágás végeredményének legmaximálisabb kihasználása ill. 2) kollégák támogatása egy nehéz hétfő reggel - ez a minimum, ami jár nekik két hét (igazából már inkább öt hét) helyettesítés után.
Térjünk tehát rá a receptre, amit ezúttal nem belinkelek, hanem leírom, íme:
Kb 50 deka tepertőm volt, ez a recept alapján másfeles mennyiségnek minősül, tehát itt most minden másfél adagnak megfelelő mennyiség lesz.
750 gr lisztből, 1,5 deci tejben futtatott 50 gr élesztőből, sok sóból, némi borsból, 25 deka margarinból, 5 evőkanál borból, másfél deci tejfölből tésztát gyúrunk - azaz gyúrtok ti, én géppel gyúrattam ki, ugyanis még mindig kímélő üzemmódon futok. A tésztának kemény rétestésztának kell lennie, én még kb fél deci tejet adtam hozzá, hogy jó legyen az állaga.
A meggyúrt tésztát jó vékonyra nyújtjuk, és megkenjük a ledarált tepertővel.
És itt jön a varázslás, de nem csiribi-csiribá, hanem hajtogat. Figyelem, az irányt meg kell jegyezni! Tehát én a tészta bal szélét fogtam meg, és hajtottam a másik irányba úgy, hogy kb az egész kétharmadáig érjen, majd a jobb szélét megfogtam, és a behajtott bal végéig hajtottam. Majd ugyanez a művelet jön lentről fölfelé és végül fentről lefelé.
Itt jönnek az időmilliomosok: fél órát pihentetni kell a tésztát, majd újra nyújtani, és a hajtogatósdit újra eljátszani, újra fél órát pihentetni és újra nyújtani - hajtogatni. A második nyújtásnál kezdődik, hogy a tészta a szélén kireped és kifolyik a tepertő, a sodrófa csupa tepertő lesz, ettől ragad, és szakítja mindenütt a tésztát, aminek elkerülése érdekében folyton lisztezni kell mindent. Harmadik nyújtásnál már minden tiszta tepertő, a nyújtás egyre tovább tart. Szakértő segédem - anyu - szerint ez azért van, mert nem dolgoztattuk elég sokáig a gépet, jobban ki kellett volna gyúrni.
Utolsó pihenés után még egyszer ki kell nyújtani, ezúttal kb kétcentisre. Késsel kockásra vésni, mint a pasik hasa, csak azt nem vésni kell, tojással megkenni és szaggatni (ezekre már nem jutott eszembe frappáns hasonlat, sorry). Amikor a kiszaggatott pogácsát a tepsire teszem, a kezemmel óvatosan picit megformázom, hogy kicsit magasabb és szebb legyen. Egyesével, mindegyiket. Mondom, hogy ez időmilliomosék sütije.
220 fokon nagyjából 10-15 perc alatt kisül, és már lehet is enni. Vigyázat, gyomorrontás elkerülhetetlen! Én a friss, meleg pogácsából vagy hatot megettem, azóta is fáj a gyomrom.
De akkor is eszem még egyet.
Meg amíg a blogspot feltölti a képeket, még egyet.
Hogy milyen lassú ez a net... kell még egyet ennem...
Térjünk tehát rá a receptre, amit ezúttal nem belinkelek, hanem leírom, íme:
Kb 50 deka tepertőm volt, ez a recept alapján másfeles mennyiségnek minősül, tehát itt most minden másfél adagnak megfelelő mennyiség lesz.
750 gr lisztből, 1,5 deci tejben futtatott 50 gr élesztőből, sok sóból, némi borsból, 25 deka margarinból, 5 evőkanál borból, másfél deci tejfölből tésztát gyúrunk - azaz gyúrtok ti, én géppel gyúrattam ki, ugyanis még mindig kímélő üzemmódon futok. A tésztának kemény rétestésztának kell lennie, én még kb fél deci tejet adtam hozzá, hogy jó legyen az állaga.
A meggyúrt tésztát jó vékonyra nyújtjuk, és megkenjük a ledarált tepertővel.
És itt jön a varázslás, de nem csiribi-csiribá, hanem hajtogat. Figyelem, az irányt meg kell jegyezni! Tehát én a tészta bal szélét fogtam meg, és hajtottam a másik irányba úgy, hogy kb az egész kétharmadáig érjen, majd a jobb szélét megfogtam, és a behajtott bal végéig hajtottam. Majd ugyanez a művelet jön lentről fölfelé és végül fentről lefelé.
Itt jönnek az időmilliomosok: fél órát pihentetni kell a tésztát, majd újra nyújtani, és a hajtogatósdit újra eljátszani, újra fél órát pihentetni és újra nyújtani - hajtogatni. A második nyújtásnál kezdődik, hogy a tészta a szélén kireped és kifolyik a tepertő, a sodrófa csupa tepertő lesz, ettől ragad, és szakítja mindenütt a tésztát, aminek elkerülése érdekében folyton lisztezni kell mindent. Harmadik nyújtásnál már minden tiszta tepertő, a nyújtás egyre tovább tart. Szakértő segédem - anyu - szerint ez azért van, mert nem dolgoztattuk elég sokáig a gépet, jobban ki kellett volna gyúrni.
Utolsó pihenés után még egyszer ki kell nyújtani, ezúttal kb kétcentisre. Késsel kockásra vésni, mint a pasik hasa, csak azt nem vésni kell, tojással megkenni és szaggatni (ezekre már nem jutott eszembe frappáns hasonlat, sorry). Amikor a kiszaggatott pogácsát a tepsire teszem, a kezemmel óvatosan picit megformázom, hogy kicsit magasabb és szebb legyen. Egyesével, mindegyiket. Mondom, hogy ez időmilliomosék sütije.
220 fokon nagyjából 10-15 perc alatt kisül, és már lehet is enni. Vigyázat, gyomorrontás elkerülhetetlen! Én a friss, meleg pogácsából vagy hatot megettem, azóta is fáj a gyomrom.
De akkor is eszem még egyet.
Meg amíg a blogspot feltölti a képeket, még egyet.
Hogy milyen lassú ez a net... kell még egyet ennem...
