... akkor természetesen fűnyíró formájú tortát kap a születésnapjára:)
Legkisebbem pénteken egyéves lett, a hétvégén tartottuk a buliját. Mivel Áron már hetek (talán hónapok) óta fűnyírólázban ég, úgy döntöttem sütök neki egyet.
A tésztáját Zsuzsi jól bevált Sacher receptjéből kölcsönöztem, a krém pedig ezúttal vaníliás volt, szokásos puding vajjal kikeverve. Miután összeállítottam és bevontam marcipánnal, hurkapálcával megerősített szívószálból csináltam a tolókart. Mondjuk fura volt, hogy emlékeztem, gyerekként sportot űztem abból, hogy a kólához kapott szívószál egyik végét a másikba illesztve kört formázzak belőle, most meg hosszú percekig bajlódtam ezzel a nagy illesztő feladattal :) Az utolsó művelet a fű volt, amihez zöld marcipánt reszeltem. Na ez sem volt egyszerű, mert a marcipán nagyon ragadt, alig tudtam leszedni a reszelőről. Az utolsó utáni feladat pedig a drót volt, ami nagyobb akadályt képezett, mint gondoltam volna, ugyanis Férjem és én más dolgot értünk a "drót" szó alatt. Először behozott egy olyan vastag drótot, ami szélesebb volt, mint a szívószál, aztán egy eggyel vékonyabbat, de még mindig túl nagyot, végül rájöttem, hogy nekem nem drót kell, hanem huzal? Akárhogy is hívják, így végülis sikerült a garázsból a megfelelő valamit behozni, amivel tökéletessé vált a fűnyíró.
Legkisebbem pénteken egyéves lett, a hétvégén tartottuk a buliját. Mivel Áron már hetek (talán hónapok) óta fűnyírólázban ég, úgy döntöttem sütök neki egyet.
A tésztáját Zsuzsi jól bevált Sacher receptjéből kölcsönöztem, a krém pedig ezúttal vaníliás volt, szokásos puding vajjal kikeverve. Miután összeállítottam és bevontam marcipánnal, hurkapálcával megerősített szívószálból csináltam a tolókart. Mondjuk fura volt, hogy emlékeztem, gyerekként sportot űztem abból, hogy a kólához kapott szívószál egyik végét a másikba illesztve kört formázzak belőle, most meg hosszú percekig bajlódtam ezzel a nagy illesztő feladattal :) Az utolsó művelet a fű volt, amihez zöld marcipánt reszeltem. Na ez sem volt egyszerű, mert a marcipán nagyon ragadt, alig tudtam leszedni a reszelőről. Az utolsó utáni feladat pedig a drót volt, ami nagyobb akadályt képezett, mint gondoltam volna, ugyanis Férjem és én más dolgot értünk a "drót" szó alatt. Először behozott egy olyan vastag drótot, ami szélesebb volt, mint a szívószál, aztán egy eggyel vékonyabbat, de még mindig túl nagyot, végül rájöttem, hogy nekem nem drót kell, hanem huzal? Akárhogy is hívják, így végülis sikerült a garázsból a megfelelő valamit behozni, amivel tökéletessé vált a fűnyíró.
Ez állati jó lett Réka!!!
VálaszTörlésÉn a füvet fokhagymanyomóval szoktam csinálni, na azzal sem könnyű...:-), de talán könnyebb!!
Hú, nagyon tuti lett, gratulálok! És boldog szülinapot a legkisebbednek!
VálaszTörlés