Ki tudna jobb programot hosszú hétvégére a kürtőskalács sütésnél? Juli, rutinos kürtőskalács sütő, a keresztmamám és egyben legkisebb gyerekem keresztmamája is (ez ám az igazi elismerés, annyira bevált, hogy a saját gyerekem keresztmamai posztjára is őt választottam) meghívott minket kürtős kalácsot sütni, úgyhogy délutáni alvás után felpakoltam a gyerekeket, és elindultunk a laktató program irányába.
És akkor most térjünk rá a lényegre, a receptre, ami leírva nincs meg, csak Juli fejében. Előre szólok, hogy mérlegünk nem volt (azaz volt, csak épp elem nem volt benne), tehát minden mennyiség saccra van megadva.
Hozzávalók:
2 kiló liszt
10 tojás
15 deka cukor
25 deka vaj
1 liter tej
1 cs (25g) élesztő
citrom reszelt héja
Először is hosszasan kerestünk egy jó nagy tálat :) A lényeg, hogy akkora tálban kell gyúrni, hogy legyen helye egy picit megkelni a tésztának. Az élesztőt tejben egy kevés porcukorral felfuttattuk, eközben 2 egész tojást és a többinek a sárgáját elkevertük a porcukorral, a vajat pedig elküldtük olvadni (jó ez a többesszám, ugye? pedig Juli csinált ám mindent, én csak jegyzeteltem és fotóztam).
Na tehát térjünk vissza a tésztára: a szerencsés kiválasztott nagy tálba öntöttük a lisztet, közepén kis mélyedésbe került a cukros tojás és a felfutott élesztő és nagyjából egy liter tej. Ekkor kezdődött a gyúrás, ami elég hosszadalmas meló volt.
Amikor már összeállt a tészta, belekerült az olvasztott vaj és a citrom reszelt héja, azaz mivel csak lime volt kéznél, hát azt reszeltünk. Gyúrás közben ment a kóstolgatás, így aztán került bele még tojás, cukor és só. Először 7 tojásról indultunk, ebből lett a végére a fent írt 10. Akkor van kész a tészta, ha szépen elválik az edény falától - jó kis meghatározás, ugye? Kábé így néz ki ilyenkor:
Kelni csak egy kicsit hagytuk, mert ha túlkel a tészta, leesik a fáról.
Amíg készült a tészta, tüzet gyútjottunk, hogy jó kis parázs legyen, mire feltekerjük a tésztát. És a diót is apróra vagdostuk.
A munka java ezután jött: olajjal megkenni a sütőfát, megmelegíteni, rátekerni a tésztát, megkenni a tésztát, cukorba/dióba/fahéjba forgatni, és szép lassan a parázson megsütni. Mindezt annyiszor megismételni, ahány kalács kijön a tésztából. A mi mega adag tésztánkból lett vagy 10 szép nagy kalács, de ezt majd megmondják a többiek, nekem sajnos a buli vége előtt el kellett jönnöm (kb a harmadik kalácsnál), mert Legkisebbem belázasodott.
Ahogy Juli nekem sommásan összefoglalta a siker titkát: "akkor sikerül jól, ha Te itt vagy, és ha apukád forgatja a parázs fölött a kalácsot"
Ez a poszt nem jöhetett volna létre Juli nélkül, akinek a fejében ott volt a recept, kezében pedig a tészta, Andris nélkül, aki a tüzet gyújtotta, Öreg nélkül, aki sütötte a parázson a kalácsot, és persze Anyu nélkül, aki terelgette a gyerekeimet, hogy nekem legyen időm jegyzetelni és fotózni! Ez ám az igazi csapatmunka :)
És akkor most térjünk rá a lényegre, a receptre, ami leírva nincs meg, csak Juli fejében. Előre szólok, hogy mérlegünk nem volt (azaz volt, csak épp elem nem volt benne), tehát minden mennyiség saccra van megadva.
Hozzávalók:
2 kiló liszt
10 tojás
15 deka cukor
25 deka vaj
1 liter tej
1 cs (25g) élesztő
citrom reszelt héja
Először is hosszasan kerestünk egy jó nagy tálat :) A lényeg, hogy akkora tálban kell gyúrni, hogy legyen helye egy picit megkelni a tésztának. Az élesztőt tejben egy kevés porcukorral felfuttattuk, eközben 2 egész tojást és a többinek a sárgáját elkevertük a porcukorral, a vajat pedig elküldtük olvadni (jó ez a többesszám, ugye? pedig Juli csinált ám mindent, én csak jegyzeteltem és fotóztam).
Na tehát térjünk vissza a tésztára: a szerencsés kiválasztott nagy tálba öntöttük a lisztet, közepén kis mélyedésbe került a cukros tojás és a felfutott élesztő és nagyjából egy liter tej. Ekkor kezdődött a gyúrás, ami elég hosszadalmas meló volt.
Amikor már összeállt a tészta, belekerült az olvasztott vaj és a citrom reszelt héja, azaz mivel csak lime volt kéznél, hát azt reszeltünk. Gyúrás közben ment a kóstolgatás, így aztán került bele még tojás, cukor és só. Először 7 tojásról indultunk, ebből lett a végére a fent írt 10. Akkor van kész a tészta, ha szépen elválik az edény falától - jó kis meghatározás, ugye? Kábé így néz ki ilyenkor:
Kelni csak egy kicsit hagytuk, mert ha túlkel a tészta, leesik a fáról.
Amíg készült a tészta, tüzet gyútjottunk, hogy jó kis parázs legyen, mire feltekerjük a tésztát. És a diót is apróra vagdostuk.
A munka java ezután jött: olajjal megkenni a sütőfát, megmelegíteni, rátekerni a tésztát, megkenni a tésztát, cukorba/dióba/fahéjba forgatni, és szép lassan a parázson megsütni. Mindezt annyiszor megismételni, ahány kalács kijön a tésztából. A mi mega adag tésztánkból lett vagy 10 szép nagy kalács, de ezt majd megmondják a többiek, nekem sajnos a buli vége előtt el kellett jönnöm (kb a harmadik kalácsnál), mert Legkisebbem belázasodott.
Ahogy Juli nekem sommásan összefoglalta a siker titkát: "akkor sikerül jól, ha Te itt vagy, és ha apukád forgatja a parázs fölött a kalácsot"
Ez a poszt nem jöhetett volna létre Juli nélkül, akinek a fejében ott volt a recept, kezében pedig a tészta, Andris nélkül, aki a tüzet gyújtotta, Öreg nélkül, aki sütötte a parázson a kalácsot, és persze Anyu nélkül, aki terelgette a gyerekeimet, hogy nekem legyen időm jegyzetelni és fotózni! Ez ám az igazi csapatmunka :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése