Omlós keksz - az egésznapos program

A gyerekeknek már régóta ígérgetem, hogy sütünk kekszet együtt. Az együtt most azt jelenti, hogy ők nem csak kuktáskodnak (tedd ide - tedd oda), hanem saját tálkában saját tésztát gyúrnak. Így lesz egy félórás sütiből egynapos süti :)
A receptet Zsuzsinál láttam, nem is módosítottam rajta semmit, bár utólag sajnálom, hogy nem tettem hozzá egy kis reszelt citromhéjat, nagyon feldobta volna, mert nekem így túl édes. A gyerekeknek természetesen nem létezik a "túl édes" fogalma.


Tehát elővettem három tálat, azaz először csak kettőt, mert eleinte csak Adél akart sütni, de ahogy ez lenni szokott, 10 perc múlva Dávid is kitalálta, hogy jönni akar. Nos a tálakba beleszórtuk a hozzávalókat és szépen összegyúrtuk, én egy teljes adagot csináltam, a gyerekek negyed-negyed adagot, ez pont kezelhető mennyiség volt a kezüknek meg a kedvüknek. A gyúrás után hengert formáztunk, megkentük vízzel és jól megforgattuk a cukorban.

Amíg mi ebédeltünk és a gyerekek aludtak, a hengerek a hűtőben keményedtek. Délután jött a második felvonás, felszeletelni a hengereket és végül kisütni. A gyerekek kedvéért készítettem elő egy kis kakaóport és porcukros fahéjat, a kakaóba Adél forgatta bele a még forró kekszeket, a fahéjba pedig Dávid, így lett háromféle: sima, kakaós és fahéjas.

Kürtős kalács, avagy ékeskedjünk más tollával

Ki tudna jobb programot hosszú hétvégére a kürtőskalács sütésnél? Juli, rutinos kürtőskalács sütő, a keresztmamám és egyben legkisebb gyerekem keresztmamája is (ez ám az igazi elismerés, annyira bevált, hogy a saját gyerekem keresztmamai posztjára is őt választottam) meghívott minket kürtős kalácsot sütni, úgyhogy délutáni alvás után felpakoltam a gyerekeket, és elindultunk a laktató program irányába.
És akkor most térjünk rá a lényegre, a receptre, ami leírva nincs meg, csak Juli fejében. Előre szólok, hogy mérlegünk nem volt (azaz volt, csak épp elem nem volt benne), tehát minden mennyiség saccra van megadva.

Hozzávalók:
2 kiló liszt
10 tojás
15 deka cukor
25 deka vaj
1 liter tej
1 cs (25g) élesztő
citrom reszelt héja

Először is hosszasan kerestünk egy jó nagy tálat :) A lényeg, hogy akkora tálban kell gyúrni, hogy legyen helye egy picit megkelni a tésztának. Az élesztőt tejben egy kevés porcukorral felfuttattuk, eközben 2 egész tojást és a többinek a sárgáját elkevertük a porcukorral, a vajat pedig elküldtük olvadni (jó ez a többesszám, ugye? pedig Juli csinált ám mindent, én csak jegyzeteltem és fotóztam).Na tehát térjünk vissza a tésztára: a szerencsés kiválasztott nagy tálba öntöttük a lisztet, közepén kis mélyedésbe került a cukros tojás és a felfutott élesztő és nagyjából egy liter tej. Ekkor kezdődött a gyúrás, ami elég hosszadalmas meló volt.
Amikor már összeállt a tészta, belekerült az olvasztott vaj és a citrom reszelt héja, azaz mivel csak lime volt kéznél, hát azt reszeltünk. Gyúrás közben ment a kóstolgatás, így aztán került bele még tojás, cukor és só. Először 7 tojásról indultunk, ebből lett a végére a fent írt 10. Akkor van kész a tészta, ha szépen elválik az edény falától - jó kis meghatározás, ugye? Kábé így néz ki ilyenkor:
Kelni csak egy kicsit hagytuk, mert ha túlkel a tészta, leesik a fáról.
Amíg készült a tészta, tüzet gyútjottunk, hogy jó kis parázs legyen, mire feltekerjük a tésztát. És a diót is apróra vagdostuk.

A munka java ezután jött: olajjal megkenni a sütőfát, megmelegíteni, rátekerni a tésztát, megkenni a tésztát, cukorba/dióba/fahéjba forgatni, és szép lassan a parázson megsütni. Mindezt annyiszor megismételni, ahány kalács kijön a tésztából. A mi mega adag tésztánkból lett vagy 10 szép nagy kalács, de ezt majd megmondják a többiek, nekem sajnos a buli vége előtt el kellett jönnöm (kb a harmadik kalácsnál), mert Legkisebbem belázasodott.


Ahogy Juli nekem sommásan összefoglalta a siker titkát: "akkor sikerül jól, ha Te itt vagy, és ha apukád forgatja a parázs fölött a kalácsot"

Ez a poszt nem jöhetett volna létre Juli nélkül, akinek a fejében ott volt a recept, kezében pedig a tészta, Andris nélkül, aki a tüzet gyújtotta, Öreg nélkül, aki sütötte a parázson a kalácsot, és persze Anyu nélkül, aki terelgette a gyerekeimet, hogy nekem legyen időm jegyzetelni és fotózni! Ez ám az igazi csapatmunka :)