2011. július 30., szombat

Zserbóval keresztezett palacsinta


Azt hiszem, most már hivatalosan is szabadságon vagyok: kétnaponta sütök :) Szerdán clafoutis készült, de erről sajnos nem csináltam képet, így kénytelen vagyok újra megsütni, hogy posztolhassam. Tegnap pedig palacsintát sütöttem, ezúttal zserbóval keresztezve.

Ahogy arról már volt szó, férjeim kedvenc sütije a zserbó, én viszont utálom megsütni. A miérteket hagyjuk, úgyis csak mentegetőzés lenne, annak meg nincs értelme.


Gyermekeim legnagyobb szomorúságára a bennem szunnyadó kreatív konyhatündér úgy döntött tegnap, hogy ezúttal nem tekeri kakaóval vagy lekvárral fel a palacsintát, hanem tortaformájúra alakítja, finomabbnál finomabb rétegekkel. Természetesen a végeredménnyel csak a felnőttek voltak megelégedve, ami egyáltalán nem baj, mert így legalább több maradt nekünk.

Egyik palacsintát sütöttem a másik után, és rögtön forrón rétegeztem is: palacsinta - (sűrűre főzött) csokipuding - palacsinta - dióval megszórt lekvár - palacsinta - csokipuding - és így továbbmár fogalamam sincs hány rétegen keresztül. Mivel még forró volt minden palacsinta, amikor megkentem és egymásra raktam őket, a csokipuding és diós lekvár szinte beleolvadt, belesült az alatta és fölötte lévő palacsintába. A végén pedig olvasztott csokival öntöttem nyakon az egészet, és mielőtt megdermedt volna, szórtam rá még diót, csak úgy, az esztétikum kedvéért.



3 megjegyzés:

  1. Ez a palacsinta piszok jól néz ki! :-)

    VálaszTörlés
  2. Hm, csak nagyon-nagyon halkan jegyzem meg, hogy mivel ugye a gyerekeknek nem ízlett, van még egy utolsó szelet. Az esti dévédézéshez pont jó lesz :)

    VálaszTörlés
  3. En igy csinalom a csusztatott palacsintat kulonfele retegekkel es nalunk sem eszik meg a kolykok:)

    VálaszTörlés