2011. november 3., csütörtök

Az első kalács

Kedvenc reggelim a vajas kalács kávéval, ha tehetném, minden napot így indítanék. De nem tehetem, mert nem fér bele a büdzsébe a sok finom és drága kalács, ami felvágás után fél órával kivégzettnek tekinthető, hiszen a gyerekek is nagy mennyiségben fogyasztják.

Nem csoda hát, ha amolyan kampányszerűen időnként elkap a vágy, hogy kalácsot süssek. Eddig minden szembejövő receptet elvetettem valamiért: vagy kenyérsütőgépes (ezt így kell írni?) volt, vagy túl bonyolult, vagy egyszerűen ösztönösen megéreztem, hogy ezzel valami gond van. Múlt héten viszont egyik kedves (mellékesen négygyerekes anyuka - minden elismerésem!) ismerősöm posztolt egy képet az általa sütött kalácsról. Ezt követően azonnal elkértem a receptet, és megállapítottam, hogy átmegy minden általam felállított rostán. Hétvégére terveztem a sütést, de nem jött össze, megint nem volt rá időm. A gyerekek viszont lebetegedtek, én meg itthon maradtam velük gyápon. Ennek egy előnye van: napközben nyertem egy kb másfél-két órás szabadidőt, az ő alvásidejüket.

Nézzük akkor a receptet (adalékinfó: a recept a laptopon volt, a laptop a nappaliban, a mutatvány a konyhában, ergo fejből csináltam) : 3 deci tejben 5 deka élesztőt futtatni, 60 deka liszttel, 3 tojás sárgájával és két ek olvasztott vajjal tésztát gyúrni, 5 percig dagasztani. A kezem kb a második percnél már feladta volna, de természetesen nem hagytam, egyelőre még én vagyok a főnök. Sőt még kicsit tovább is dagasztottam, mert nem éreztem elég simának a tésztát. Ezt követte az egyórás kelesztés, ami alatt elkészítettem a tölteléket: 8 deka vajat, 2 zacskó vaníliás cukrot, 5 ek porcukrot, 1 tk kakaóport, némi fahéjat és rumaromát habosra kevertem. Ezen a ponton ugyan egy kisebb veszteség ért, legkisebb drágaságom ugyanis a rumaromás üvegben található maradék löttyöt kényelmesen pohárba töltötte magának. Gondolom, ezzel kívánta leöblíteni az ebéd utáni gyógyszerek utóízét. Szerencsére legnagyobb drágaságom résen volt és jelentett, így időben el tudtam venni a poharat. Ebből ugye már látszik, hogy a tényleges alvás megkezdése előtt nekiálltam a sütésnek. Pedig ilyen bakikat nem szoktam elkövetni, de már olyan rég sütöttem, hogy türelmetlenebb voltam, mint egyszeri kisgyerek karácsony délelőtt. No tehát vissza a kalácshoz: a tészta kel, a töltelék megy a hűtőbe pihenni. Az egy óra letelte után át kell gyúrni a tésztát, majd elvileg 6 részre osztani, téglalap alakú ujjnyi vastagságúra nyújtani, a töltelékkel megkenni, feltekerni, hármat összefonni és sütőbe tenni. Ha hármat kell összefogni, de hat részre kell osztani, akkor gondolom két kalács készül. Mivel ezt túl vacakolósnak éreztem, az egész tésztát egy nagy téglalappá nyújtottam, megkentem, háromba vágtam. Az egyes darabokat feltekertem, majd az egészet összefogtam. És okosan megállapítottam, hogy a lányom haját könnyebb fonni, mint ezt a vacak tésztát. De mindegy. És itt jön be a fent említett adalékinfó a laptop/recept és a mutatvány földrajzi összefüggéseiről: azt az aprócska infót sajnos nem jegyeztem meg, hogy a fonás után a hajtások a tészta aljára kell kerüljenek, így megy a cucc a sütőbe tojássárgával megkenve. Gondolom, mindenki kitalálta mi történt: természetesen a a hajtások fent maradtak és szétnyíltak, ennek köszönhetően a töltelék fele egyenes utat nyert a tepsi aljába. Hurrá. Egyébként 25 percig kell sütni közepesen előmelegített sütőben, ekkor forró tejjel átkenni és még 10 percre visszaküldeni a szoliba.

Ami a végeredményt illeti: van még mit gyakorolni. Hajtások alulra, kicsit több töltelék, kevesebb liszt és ügyesebb fonási technika. Úgy sejtem, hamarosan újabb kalács fog készülni.

Addig is mutatok egy-két képet a szétnyílt kalácsból vágható talán legszebb szeletről:


Na igen, sajnos tényleg ez a legszebb szelet. Kábé annyira hasonlít egy kalácsra, mint Don Vito Corleone nevű pincsi-csivava keverék kutyánk egy bernáthegyire - kutyának éppen kutya...


1 megjegyzés:

  1. Én is imádom a kalácsot, akár együtt is reggelizhetnénk,persze ez kivitelezhetetlen.:-)Ez is.... Szóval a kalácsod szerintem tök jól néz ki, mintha direkt ilyen lenne, az én kinyílt kakaós csigáimhoz képest meg teljesen szalonképes!

    VálaszTörlés