Régóta terveztem már, hogy sütök mignont, főleg Mariann szülinapja körül éreztem nehezen legyőzhető késztetést, de akkor végül időhiány miatt lemondtam róla. Jól is tettem, mert most is kb 8-9 órányi munkával sikerült a 30 szépséget előteremtenem.
A tészta ezúttal vizes piskóta volt, Peti nagynénjétől kapott recept alapján és cukrász paszta felhasználásával. Igazság szerint nem tudom, hogy mit tartalmaz ez a paszta, de sokkal rugalmasabb lett tőle a tésztám. A recept a következő volt: 660 gr tojást, 500 gr lisztet, 330 gr cukrot, 160 gr vizet és 7 gr sütőport kell habverőgépben habosra keverni, majd 210 fokon megsütni. Sajnos az első piskóták túl vékonyak lettek, ezért hamar kiszáradtak. A következő kettő már jó állagú let, végül összesen az fent leírt mennyiség másfélszeresét sütöttem meg. Háromféle krémet készítettem: puncs, csoki és citrom.
A puncsoshoz a túl szárazra sütött piskótát használtam fel, elkevertem egy kis lekvárral, majd megállapítottam, hogy sajnos nincs itthon rumaroma vagy sütőröm, így kénytelen voltam egy kis Bacardi rummal meglocsolni.
A csokikrémhez 200 gramm cukrot főztem fel 2 deci tejben, majd hozzáadtam 200 gr kakaóport és 300 gr vajat. Miután kihűlt, még 300 gr vajjal habosra kevertem. A citromos krém ettől csak annyiban tért el, hogy a 200 gr kakaóport cukor helyettesítette, és kevertem hozzá reszelt citromhéjat.
Az összeállítás volt a legidőigényesebb: kockákra vágtam a tésztát és egyesével megkentem őket az adott krémmel. Végül cukormázzal bevontam és díszítettem őket. A csokisra kávéval színezett cukormáz került, a puncsosnak meggybefőtt levétől lett rózsaszín a bevonata, a citromost pedig citromlével eldolgozott cukorral díszítettem.
A végeredmény: a gyerekeim szerint nem lett jó, egyik sem ette meg; én még nem kóstoltam; a kollegák szerint pedig finom lett. Bárkinek is legyen igaza, szépnek azért szépek lettek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése