Hisztis hétvége öszedobós sütikkel

Nyűgös hétvégén vagyok túl, valahogy semmi nem volt jó, mindenen bosszankodtam, még a hajamon is: imádott fodrászom vécékefe alakúra vágta a hajam, de könyörgöm, ki látott már piros vécékefét??? (szerk: aki személyesen nem ismerne, annak elárulom, hogy piros a hajam egy ideje. Nem vörös, piros. Legalábbis frissen festve, utána szép lassan áthajlik vörösesbe, de akkora már túl hosszú - értsd: kb 5 centi - és úgyis levágatom és újra festetem)

Nos amikor nyűgös vagyok, úgy viselkedem, mint a legrosszabb harmadik trimeszteres kismama: folyton eszem, és mindig mást kívánok. De mivel nem vagyok kismama, nem ugráltathatom a férjemet finomságokért, kénytelen vagyok megcsinálni. Így került most sor szombaton egy darált kekszes édesség, vasárnap pedig egy citromos-savanykás édesség elkészítésére.

A sport szeletet már réges-rég kinéztem Suzinál, de valahogy csak most sikerült megcsinálni. Nem egy bonyolult dolog, nekem mégis sikerült kihagynom belőle az egyik leglényegesebb elemet, a rumaromát. De megnyugtatom a világot, így is elfogy pikk-pakk. Salátás tálba nyomkodtam bele a masszát, de valami miatt - fogjuk a fejfájásomra - nem tettem alá fóliát, így nagy küzdelem árán tudtam csak kiborítani végül a tálból a masszát. A nagy küzdelem valahogy így nézett ki: a ****, miért nem jön már ki?? - ráz, rángat, ráz - **** a fene vigye el, hogy ilyen hülye voltam - szem felcsillan, zseniális ötlet bevillan: tűzhelyen meggyújtok egy rózsát, és fölé tartom a tál alját, hogy szépen átmelegedjen a fém, és elengedje a hideg sütit! tudom, egy zseni vagyok - na majd most! - ráz - hogy az a ***** - csak nem jön ki.... Megjelenik mögöttem a férjem, és csak úgy csendben kedvesen megjegyzi, hogy talán késsel kéne elválasztani a masszát a formától - na persze, zsenikém, hogyne - láss csodát: csak kijött a massza. A nehezén már túl voltam, gyorsan összemelegítettem a vajat, kakaóport, cukrot és tejet, ráöntöttem a tortára, végül pedig megszórtam színes cukrokkal, hogy gyerekbarátabb külsejű legyen.

A citromos izét majd később mesélem el, most már nincs kedvem a gép előtt görnyedni. (úgy néz ki, még nem vagyok túl a nyűgös hétvégén)

Variációk sajttortára

Újabb kolléga szülinapja, újabb tortakívánság. Ezúttal sajttortát kért a csapat, ami azért elég tág meghatározás, úgyhogy elszörfölgettem a neten egy darabig, mire megtaláltam a kiválasztott receptet. És hogy ne érje szó a ház elejét, hogy újabban csak a kollegáknak sütök, egy másik recept alapján itthonra is készült sajttorta.

Cilinek amerikai sajttortát választottam, ez alapján a recept alapján dolgoztam. Meglehetősen mascarpone-igényes a süti, de mivel vagy tizenöten voltunk a hozzávalók összedobására, ez még belefért. Az előírt mennyiségű kekszet nem darált formában vettem meg, mert az az ilyen tortákhoz szerintem túlságosan porrá van zúzva, a korábbi tortáim alja állandóan szétesett és végül kanállal kellett megenni. Ezért most magam törtem darabokra, és mivel tökéletes állagút szerettem volna, hát segédeszköz nélkül, a kezemmel törögettem. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb ajándék részemről az ünnepeltnek, mert elég hosszú időbe telt, és a kezem is rendesen belefájdult a végére. De azt hiszem, megérte, mert jól sikerült. Egyébként egyharmad - kétharmad arányban használtam sima és kakaós kekszet, ízre is jó lett. A krém elkészítése túl nagy igénybevételt nem jelentett, inkább azzal küzdöttem meg, hogy lehetőleg egyenletesen kenjem a kekszes alapja. Kicsit sokáig kell a recept szerint sütni, hivatalosan több mint egy óra lett volna a sütési idő, én hamarabb kivettem, de még így is kiszáradt egy kicsit sajnos. Legközelebb 45 percnél tovább biztos nem hagyom a sütőben.

Itthonra készült sajttortának sütés nélkülit választottam, ehhez kevesebb mascarpone kellett, nem is lett olyan nagy és kiadós, pillanatok alatt eltüntettük. Nagyon jól kijött a narancs íze, bár azt hiszem, az előírtnál kicsit többet is tettem bele.

A mikrós süti vonzásában

Ma reggel, amikor felkeltem, már sütött a nap, úgyhogy kihagytam a futást - úgy tűnik, csak hidegben és sötétben tudok futni. Helyette inkább édességgel indítottam a napot, gyors reggelire vágyva kipróbáltam Maimóninál látott mikrós sütit. Liszt, kakaópor, sütőpor, tojás, cukor és tej: összekevered, berakod a mikróba, és 3 perc múlva megeszed. Ennyi meg egy bambi.

Délután is ránk tört az édesség utáni vagy, készítettem még egy adagot, ezúttal tettem bele gyömbért és étcsokidarabkákat is, hmmmm. Elfogyott.

És még nincs vége a napnak...

Elviszel egy körre?

Beszt tímlíd evör 30 éves lett, és ez hozta el számomra az első tkp rendelt tortát, amit nem magunknak, saját részre készítettem, hanem mert a kollégák megbíztak vele. Izgulok is rendesen, hogy mit fognak szólni.

Mivel az ünnepelt nagy becsben tartja autóját, a kupaktanács úgy döntött, hogy az autót kellene tortába önteni. Sőt, igazából egy szőke táncosnő kéne kiugorjon a tortából. Nos, kiugrani éppen nem fog, de....

No de kezdjük az elején. Tripla adag Sachert sütöttem a jól bevált recept alapján, hiszen ez a tészta nagyon jól formázható, farigcsálható, és mégis van tartása. Csapattanács kérésére epres krémet készítettem szintén a jól bevált recept alapján: eperpuding fele adag tejjel sűrűre főzve, vajjal, porcukorral és eperlekvárral elkeverve.

Elkezdtem szépen rétegezni a tortát, egy piskóta, egy kis krém, egy piskóta, és hoppá... Ez így aránytalan lesz. Sebaj, tettem hozzá előre még egy kis darabot, hogy hosszabb legyen a kocsi orra. Következő réteg már csak az alatta lévők 2/3-ig ért, aztán pedig már csak a közepére tettem, hogy meglegyen a kocsi szélvédőinek íve.



Itt lép be a képbe, azaz pontosabban szólva a kocsiba a szőke cicamica. A torta legmagasabb pontján beleszúrtam a nagykést, és vér - akarom mondani, krém - fröcsögésmentesen vágtam egy kört. Kiskanállal kikapartam a kör alakból a tortát, és idebújt a celofánba öltöztetett bige, akit lenyomtam a torta aljáig, a fejére pedig visszatettem az utolsó lap tortát. Ugrásra kész a meglepi.



Bekentem az egészet még egyszer a krémmel, és majdnem elbőgtem magam. Aránytalan lett. Nagyon. A kocsi alja túl alacsony lett, úgy nézett ki, mintha elvágták volna. Szerencsére maradt még piskóta, bár ezt inkább puzzle-nek kéne nevezni, mert csak darabkák maradtak, amiket úgy rakosgattam egymás mellé, hogy kiadják a kocsi majdani alját. És itt jött a pillanat, amikor tudtam, hogyha hibázok, minden mehet a kukába. Fel kellett emelni az egészet úgy, hogy semmi nem csúszhat vagy mozdulhat el, mert akkor szétesik a torta. Anyu jött felmentő seregként, három lapáttal nyúltunk a torta alá, és átemeltük az egészet a pultra. A tepsire, amin a torta van, rápakoltam a maradék piskótaréteget, bekentem a krémmel, és újabb nyaktörő mutatványként felemeltük a tortát, és ráhelyeztük a plusz rétegre. Mission accomplished, bár nem hittem volna, hogy sikerül.

A bevont tortát betettem a hűtőbe, hogy jól összeálljon, ezalatt pedig az autóra kerülő díszeket készítgettem. Amikor jó állagú lett a torta, kivettem a hűtőből, és jött a karizom-mutatvány, fél kilós marcipánt kellett papírvékonyságúra nyújtani, hogy befedje az egész autót. Nem lett olyan szép, mint szerettem volna, mert sajnos kevés krém maradt a végén, így a bevonásnál nem tudtam eltüntetni a piskóta kis rücskeit, a marcipán pedig édesen rásimult minden kicsi dimbre-dombra.

Az időrablás újabb nagy mutatványa volt az autó feldíszítése: szélvédők, hűtőrács, lámpák, márkajelek, rendszámtábla, kontúrvonalak - de megérte, sokat javítottak az összképen.

Utolsó mozdulat pedig az előző este elkészített szülinapi pólós figura elhelyezése - a büszke tulaj és autója. A marcipánpacák pedig nem is tudja, hogy egy egész éjszakát tölt a szőke bigétől alig néhány centire. Vagy már a hűtőben összemelegedtek?

Maradt egy kis brownie...

A múlt heti brownieból megmaradt néhány szeletet szépen kistányérra tettem és gondos háziasszonyként letakartam. Nem kellett volna. Gondos háziasszony férje ugyanis nem rendelkezik röntgenszemekkel, hogy átlásson a konyharuhán, így nem vette észre a sütit, ami azóta rendesen ki is száradt.

Úgyhogy express recycling projektet indítottam, és mivel mostanában csokit csokival ennék szívem szerint, a brownie is csokihabot kapott a tetejére.

Találtam egy jónak tűnő receptet, csak nagyon kicsit módosítottam rajta, az is inkább a javára vált szerintem.

Pohárba daraboltam a brownie maradékot, majd félretettem. A tojássárgát cukorral kikevertem, közben a vízfürdő felett összolvasztottam a csokit és a vajat, a robotgép pedig ezalatt felverte kemény habbá a tojásfehérjét. Végül az egészet összeöntöttem, közben pedig félúton megfűszereztem: reszelt citromhéj, narancshéj, gyömbér és fahéj került bele. Ráöntöttem a kész szószt a sütidarabokra, díszítésként még reszeltem rá browniet és fahéjas cukorral szórtam meg.