2011. február 27., vasárnap

Hisztis hétvége öszedobós sütikkel

Nyűgös hétvégén vagyok túl, valahogy semmi nem volt jó, mindenen bosszankodtam, még a hajamon is: imádott fodrászom vécékefe alakúra vágta a hajam, de könyörgöm, ki látott már piros vécékefét??? (szerk: aki személyesen nem ismerne, annak elárulom, hogy piros a hajam egy ideje. Nem vörös, piros. Legalábbis frissen festve, utána szép lassan áthajlik vörösesbe, de akkora már túl hosszú - értsd: kb 5 centi - és úgyis levágatom és újra festetem)
Nos amikor nyűgös vagyok, úgy viselkedem, mint a legrosszabb harmadik trimeszteres kismama: folyton eszem, és mindig mást kívánok. De mivel nem vagyok kismama, nem ugráltathatom a férjemet finomságokért, kénytelen vagyok megcsinálni. Így került most sor szombaton egy darált kekszes édesség, vasárnap pedig egy citromos-savanykás édesség elkészítésére.

A sport szeletet már réges-rég kinéztem Suzinál, de valahogy csak most sikerült megcsinálni. Nem egy bonyolult dolog, nekem mégis sikerült kihagynom belőle az egyik leglényegesebb elemet, a rumaromát. De megnyugtatom a világot, így is elfogy pikk-pakk. Salátás tálba nyomkodtam bele a masszát, de valami miatt - fogjuk a fejfájásomra - nem tettem alá fóliát, így nagy küzdelem árán tudtam csak kiborítani végül a tálból a masszát. A nagy küzdelem valahogy így nézett ki: a ****, miért nem jön már ki?? - ráz, rángat, ráz - **** a fene vigye el, hogy ilyen hülye voltam - szem felcsillan, zseniális ötlet bevillan: tűzhelyen meggyújtok egy rózsát, és fölé tartom a tál alját, hogy szépen átmelegedjen a fém, és elengedje a hideg sütit! tudom, egy zseni vagyok - na majd most! - ráz - hogy az a ***** - csak nem jön ki.... Megjelenik mögöttem a férjem, és csak úgy csendben kedvesen megjegyzi, hogy talán késsel kéne elválasztani a masszát a formától - na persze, zsenikém, hogyne - láss csodát: csak kijött a massza. A nehezén már túl voltam, gyorsan összemelegítettem a vajat, kakaóport, cukrot és tejet, ráöntöttem a tortára, végül pedig megszórtam színes cukrokkal, hogy gyerekbarátabb külsejű legyen.

A citromos izét majd később mesélem el, most már nincs kedvem a gép előtt görnyedni. (úgy néz ki, még nem vagyok túl a nyűgös hétvégén)

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jól néz ki, én még fel sem díszítem, de úgy is pillanatok alatt elfogy, nagy kedvenc!

    VálaszTörlés