Receptgyűjtő

Drágáim, akinek van jó/gyors/könnyű/bonyolult/soha ki nem próbált/ezerszer jól bejáratott/akármilyen sütireceptje, az legyen olyan nagyvonalú, és osszon meg velem egyet-kettőt komment formájában. Én meg majd egyszer kipróbálom, dokumentálom és posztolom! Drága TJ, te például egy szuper csokitorta receptet emlegettél a másik blogomon ;)

Puding próbája...

... az evés. Lássuk tehát, hogy az elmúlt időszak szépséges tortái milyenre sikeredtek.

A kukactorta puncstorta része szerintem szárazra sikerült. A puncstortákkal valahogy mindig így járok. Julinak készítettem egy bakancsot februárban (majd lesz egy poszt a korábbi tortákkal), az is puncstorta volt, és az is száraz lett. A bakancsnál az volt a baj, hogy a piskóta és a töltelék közé nem tettem (elég) lekvárt. Ezt a hibát ugyan mostanra orvosoltam, de ezúttal sajnos maga a piskóta lett olyan száraz, hogy azt egy teljes üveg baracklekvár sem tudta volna alaposan eláztatni. Meglehetősen prózai oka van annak, hogy a piskóta ilyen szárazra sikerült: a kukactorta elemeit ugyanis inox salátástálakban sütöttem ki, és nagyon hosszan kellett sütnöm ahhoz, hogy belül is megsüljön. Ennél a tortarésznél pedig valahogy még tovább kellett sütni, így viszont kívül nagyon kiszáradt.

A sima piskóta - csokikrém része a kukactortának átlagos lett, se különösen jó, se különösen rossz nem lett, elfogyott :)
Az eperkrémmel töltött csokis piskótás kukacszeletnek nagy sikere volt (azt hiszem a közös húsvéti bulira is ilyet kell süssek), érdekes lett a két íz találkozása (és itt az érdekes szót nem abban az értelemben használom, ahogy a pasik a nőkre értik :) ). Nekem kicsit túl édesre sikerült az eperkrém, de majd ha jön az igazi eperszezon, és lekvár helyett friss eperből készíthetem a krémet, biztos finomabb lesz.

A csokikrémmel töltött csokis piskótának mindig hatalmas sikere szokott lenni, nem volt ez másképp most sem, sem a sárkány sem a rendőrautó torta esetében. Ezen nincs is mit részletezni, mindkét torta pillanatok alatt elfogyott.

A macis torta amolyan sacher-szerűség volt, lekvárral kent csokis piskótával. Meg kellett állapítsam, hogy ehhez nem igazán passzol a marcipán. Valahogy nem volt harmóniában az egész. Finom volt a torta (piskóta+lekvár), finom volt a marcipán - de inkább csak külön. Együtt nem alkottak túl jó párost.

Ha esetleg jár erre valaki, aki kóstolta ezeket a tortákat, legyen kedves, kommentelje be a véleményét! Köszi :)

Macifej

Dávid szerda tájékán kitalálta, hogy szeretné meghívni két ovis barátját a szülinapjára, így mára előirányoztam egy szűk körű (Dávid, Adél és a két kis barát) partit. Természetesen nincs szülinapi buli torta nélkül, így megkérdeztem az ünnepeltet, hogy erre az alkalomra milyen tortát szeretne. Egy macitortát kért, egészen pontosan annak a plüssmacinak a tortaváltozatát, amit az oviban kapott (van az oviban egy kis kosár tele apró játékkal, és aki szülinapos, az választhat magának egyet, innen hozta haza Dávid azt az édes kis plüssmackót, akit nekem tortába kellett öntenem). Szerencsémre Dávid lekváros tortát (csokis piskóta - baracklekvár) rendelt, így a krémfőzéssel nem kellett pepecselnem. Meg aztán untam is már a sok vajas-krémes tortát, talán a gyerekek sem voltak ezzel másképp.

A macifej kivágásához egy lábosfedőt használtam, a fülecskékhez pedig egy poharat, ennek köszönhetően sikerült ilyen szép szabályosra a torta. A plüssmaci nyakában volt kék masni, ezzel sokat bíbelődtem, de mégsem lett igazán szép. Ez ugyanis 2:1 arányú marcipánból készült (kék színűre még nem jöttem rá, hogyan tudnám magam festeni a marcipánt, ezért készen kell vegyem, a színes marcipánok pedig sajnos 2:1 arányúak), amit sokkal nehezebb formálni, mint amit egyébként használni szoktam (3:1). Hiába gyúrtam, formáltam, állandóan megtörött a marcipán, úgyhogy aztán feladtam, maradt ilyen kis csúnyácska. A szemhez, orrhoz, szájhoz a fehér marcipánt aktív szénnel festettem feketére, de attól nagyon kemény lett, mert nem sikerült eléggé por állagúra törnöm a szenet, így gyúrtam hozzá kakaóport. Az alapborítás barna volt, ehhez kakaóport gyúrtam a fehér marcipánba - igazi feszültséglevezető edzés volt, pedig alig 3-4 deka marcipánt kellett így meggyúrnom.
És akkor jöjjenek a képek (sajnos a gépem fényérzékelője - vagy mi a szösze - nem jó, úgyhogy kicsit sötétek lettek sajnos a képek):

Sárkánytorta

Már a holnap esedékes szülinap előtt hónapokkal mondogatta Dávid, hogy milyen tortát szeretne, természetesen hetente mást. Végül kikristályosodott a két befutó kedvenc: rendőrautó és tűzokádó sárkány. Némi szülői ráhatással végül a rendőrautó mellett döntött (mert ugye egyet kellett választania), és beleegyezett, hogy a sárkány majd a jövő évi bulira készüljön el. Persze már ekkor is pontosan tudtam, hogy meglesz bizony az a sárkány is, méghozzá pontosan a szülinapjára, a szűk körű, családi ünneplésre.

Mivel az elmúlt napok elég zűrösen teltek (beteg gyerekek, kevés alvás), anyu ajánlatát elfogadtam, a piskótát ő sütötte meg tegnap. Ma reggel megfőztem a pudingot, és amíg arra vártam, hogy kihűljön és a vajhoz keverhessem, nekiláttam a nagy feladatnak: sárkányt rajzolni. Ez lett a végeredmény:

Sajnos végül nem sikerült ilyen formájúra csinálni, mert a marcipán bevonásnál eltűntek a rajzon is kicsi rések: a sárkány nyelve és szája felső része közötti rés, és a taréj körüli rések sem sikerültek ilyen jól. Ahhoz, hogy ennyire aprólékosra meg tudjam csinálni, nagyobb piskótára, nagyobb tortára lett volna szükség. De akkor már tényleg tortamérgezésben halna meg a család, mert ennyit már mi sem tudunk megenni, pedig a bulira készült tortákból bőségesen adtunk a vendégeknek is to-go formátumban :)

Ezután körbevágtam a piskótát, kettévágtam, megkentem krémmel, egymásra illesztettem a rétegeket, és kívülről is bekentem csokikrémmel.

Először egy zöld borítást kapott,

erre kerültek a további színek, a piros és a fehér. Marcipánimádók előnyben, ugyanis például a sárkány nyelvénél három réget marcipán fedi a tortát :)
Dávid külön kikötötte, hogy pikkelyes, tűzokádó sárkány legyen ám majd a torta! Azok a fura hullámos vonalak hivatottak pikkelyként funkcionálni, a szájában a fogai közötti sárga szín pedig a tüzet képviseli.

Felöltöztetett torták - folytatás

Míg a kukactorta vígan várta, hogy hűvösre kerüljön anyuék spájzában, nekiláttam a rendőrautónak. Ez egy pici torta, így egy nagyobb maroknyi marcipánt elég volt kinyújtani, ettől nem lesz izomlázam :) Sajnos a torta krémje túl lágy lett, így kissé megdőlt az autó, most a hűtőben várja, hogy a krém kicsit megkeményedjen, és ki tudjam egyenesíteni. A díszítés aprólékos feladat volt: ablakok kék marcipánból előre, hátra és oldalra, tettem rá még ablaktörlőt is :) A rendőrautó tetejére természetesen sziréna került, aztán felragasztottam még a sárga és piros marcipánból a lámpákat, barnából pedig a kereket is. Kapott a motorháztető egy 5-t, a csomagtartó pedig egy Dávid feliratot, ebből könnyű rájönni, kinek - hányadik szülinapi torta is ez :)

Felöltöztetett torták

Miután Dávid elment oviba, nekiláttam a torták befejezésének.

A kukactorta bevonása és díszítése sokkal izgalmasabbnak tűnt (és az is volt:)), ezért ezzel kezdtem. Az első feladat az volt, hogy az egész tortára rátegyem a fehér marcipán réteget. Ehhez egy kiló marcipánt nyújtottam vékonyra (ez igazi izommeló, úgyhogy ma kihagyhatom a gyúrást:)), majd ráemeltem a tortára:

Ezután következett a kukac arcocskája: barna marcipánból készítettem szemet, szájat és csápokat. A csápok marcipánnal bevont hurkapálcák, és ezzel a trükkel készültek a lábak is. Áron kapott még alig pár hetesen anyutól egy édes színes kis kukacot, és ez a plüss adta az ötletet, hogy a tortakukacnak is készítsek kalapot, és öltöztessem fel színesen:

Ez egyébként egy hatalmas torta, bizonyítékul megkértem Adélt, álljon a torta mellé, hogy látszódjanak az arányok. :)

A rendőrautó torta is elkészült, de most ebédeltetni kell családot, úgyhogy azt majd később teszem fel.

Torták félúton

Miután tegnap elkészültek a muffinok, ma nekiláttam Dávid tortáinak. Végeredményben két torta lesz, de útközben négyet kell csináljak. Dávid ugyanis egy rendőrautós tortát kért, ez egy kisebb torta lesz, csupa csoki: csokis piskóta csokis krémmel bevonva. Valahogy így néz ki most, a marcipánbevonás előtt. Nem sok látszik belőle, az igazi formáját majd holnap kapja meg, amikor bevonom. Persze Dávid rettentő türelmetlen, folyton leskelődik, hogy hol tartok, kész van-e már, de trükkös vagyok, nem fogok lebukni :)


A másik torta, ami tulajdonképpen három torta, egy kukac lesz. Az ötlet a kisgyerekesek által jól ismert Anna-Peti könyvből való, de egy kicsit másképp csinálom.
A kukac szelvényei különböző torták lesznek: csokis piskóta eperkrémmel, sima piskóta csokis krémmel, a harmadik pedig egy puncstorta. A kukac fejét a puncstorta töltelékéből formáztam, mert kicsit sok lett a töltelék. Sőt, még így is van a konyhában egy nagyobb tállal belőle, remélem, Dani vagy Öreg majd megeszik :)

Holnap jön a legjobb rész: bevonom őket marcipánnal, és megkapják a kis kiegészítőiket: a rendőrautó szirénát, a kukac csápot és lábakat!

Cukormázas muffin

A muffin receptjéért sosem lehetek elég hálás Zsuzsinak! Milyen szerencse, hogy arra a topiktalálkozóra ebből hozott! Teljesen rákaptam a muffinsütésre. Eleinte biztosra mentem, csak csokis-meggyeset csináltam, mert az volt a kedvencem. Mindig étcsokit használtam, mert jól egyensúlyozta a tészta édes ízét a kicsit kesernyés csoki és meggy. Néha kihagytam a meggyet, mert Ági, a sógornőm nem szereti. De ennél többet nem igazán variáltam rajta. Egészen mostanáig. Ahogy kevertem a szokásos tésztát, eszembe jutott, hogy most talán másképp kéne, mint eddig... Elővettem még egy tálat, a tésztát két részre osztottam: egyik felébe fahéjat, étcsokit és mazsolát kevertem, a másikat fekete kakaóporral indítottam útnak, majd minden egyes formába tettem egy szem málnát (azért teljesen mégsem tudtam magamon és az étcsokimániámon uralkodni, ugyanis a málnás muffinba is került csoki). Valahol ezen a ponton kapott el igazán a gépszíj, és kitaláltam, hogy többféle cukormázat fogok készíteni, aztán fel is díszítem a mázas sütiket. A végeredményt az a blog alján és tetején is meg lehet tekinteni, még majd pár kedvenc képet teszek fel ide is. (jaj ez a képfeltevés még némi gyakorlásra szorul...)

Boldogsághormon-termelés a konyhában

Nemcsak a sütik gyógyítják a lelket, hanem a sütés is - legalábbis az enyémet. Itt majd megmutatom régebbi és új alkotásaimat, és azt sem rejtem majd véka alá, ha egyik-másik nem lett olyan finom. De ez úgyis ritkán fordul elő :)