ösesbe, de akkora már túl hosszú - értsd: kb 5 centi - és úgyis levágatom és újra festetem)Nos amikor nyűgös vagyok, úgy viselkedem, mint a legrosszabb harmadik trimeszteres kismama: folyton eszem, és mindig mást kívánok. De mivel nem vagyok kismama, nem ugráltathatom a férjemet finomságokért, kénytelen vagyok megcsinálni. Így került most sor szombaton egy darált kekszes édesség, vasárnap pedig egy citromos-savanykás édesség elkészítésére.
A sport szeletet már réges-rég kinéztem Suzinál, de valahogy csak most sikerült megcsinálni. Nem egy bonyolult dolog, nekem mégis sikerült kihagynom belőle az egyik leglényegesebb elemet, a rumaromát. De megnyugtatom a világot, így is elfogy pikk-pakk. Salátás tálba nyomkodtam bele a masszát, de valami miatt - fogjuk a fejfájásomra - nem tettem alá fóliát, így nagy küzdelem árán tudtam csak kiborítani végül a tálból a masszát. A nagy küzdelem valahogy így nézett ki: a ****, miért nem jön már ki?? - ráz, rángat, ráz - **** a fene vigye el, hogy ilyen hülye voltam - szem felcsillan
, zseniális ötlet bevillan: tűzhelyen meggyújtok egy rózsát, és fölé tartom a tál alját, hogy szépen átmelegedjen a fém, és elengedje a hideg sütit! tudom, egy zseni vagyok - na majd most! - ráz - hogy az a ***** - csak nem jön ki.... Megjelenik mögöttem a férjem, és csak úgy csendben kedvesen megjegyzi, hogy talán késsel kéne elválasztani a masszát a formától - na persze, zsenikém, hogyne - láss csodát: csak kijött a massza. A nehezén már túl voltam, gyorsan összemelegítettem a vajat, kakaóport, cukrot és tejet, ráöntöttem a tortára, végül pedig megszórtam színes cukrokkal, hogy gyerekbarátabb külsejű legyen.
A citromos izét majd később mesélem el, most már nincs kedvem a gép előtt görnyedni. (úgy néz ki, még nem vagyok túl a nyűgös hétvégén)
, zseniális ötlet bevillan: tűzhelyen meggyújtok egy rózsát, és fölé tartom a tál alját, hogy szépen átmelegedjen a fém, és elengedje a hideg sütit! tudom, egy zseni vagyok - na majd most! - ráz - hogy az a ***** - csak nem jön ki.... Megjelenik mögöttem a férjem, és csak úgy csendben kedvesen megjegyzi, hogy talán késsel kéne elválasztani a masszát a formától - na persze, zsenikém, hogyne - láss csodát: csak kijött a massza. A nehezén már túl voltam, gyorsan összemelegítettem a vajat, kakaóport, cukrot és tejet, ráöntöttem a tortára, végül pedig megszórtam színes cukrokkal, hogy gyerekbarátabb külsejű legyen.A citromos izét majd később mesélem el, most már nincs kedvem a gép előtt görnyedni. (úgy néz ki, még nem vagyok túl a nyűgös hétvégén)
Nagyon jól néz ki, én még fel sem díszítem, de úgy is pillanatok alatt elfogy, nagy kedvenc!
VálaszTörlés