Dávid szerda tájékán kitalálta, hogy szeretné meghívni két ovis barátját a szülinapjára, így mára előirányoztam egy szűk körű (Dávid, Adél és a két kis barát) partit. Természetesen nincs szülinapi buli torta nélkül, így megkérdeztem az ünnepeltet, hogy erre az alkalomra milyen tortát szeretne. Egy macitortát kért, egészen pontosan annak a plüssmacinak a tortaváltozatát, amit az oviban kapott (van az oviban egy kis kosár tele apró játékkal, és aki szülinapos, az választhat magának egyet, innen hozta haza Dávid azt az édes kis plüssmackót, akit nekem tortába kellett öntenem). Szerencsémre Dávid lekváros tortát (csokis piskóta - baracklekvár) rendelt, így a krémfőzéssel nem kellett pepecselnem. Meg aztán untam is már a sok vajas-krémes tortát, talán a gyerekek sem voltak ezzel másképp.
A macifej kivágásához egy lábosfedőt használtam, a fülecskékhez pedig egy poharat, ennek köszönhetően sikerült ilyen szép szabályosra a torta. A plüssmaci nyakában volt kék masni, ezzel sokat bíbelődtem, de mégsem lett igazán szép. Ez ugyanis 2:1 arányú marcipánból készült (kék színűre még nem jöttem rá, hogyan tudnám magam festeni a marcipánt, ezért készen kell vegyem, a színes marcipánok pedig sajnos 2:1 arányúak), amit sokkal nehezebb formálni, mint amit egyébként használni szoktam (3:1). Hiába gyúrtam, formáltam, állandóan megtörött a marcipán, úgyhogy aztán feladtam, maradt ilyen kis csúnyácska. A szemhez, orrhoz, szájhoz a fehér marcipánt aktív szénnel festettem feketére, de attól nagyon kemény lett, mert nem sikerült eléggé por állagúra törnöm a szenet, így gyúrtam hozzá kakaóport. Az alapborítás barna volt, ehhez kakaóport gyúrtam a fehér marcipánba - igazi feszültséglevezető edzés volt, pedig alig 3-4 deka marcipánt kellett így meggyúrnom.
És akkor jöjjenek a képek (sajnos a gépem fényérzékelője - vagy mi a szösze - nem jó, úgyhogy kicsit sötétek lettek sajnos a képek):
És akkor jöjjenek a képek (sajnos a gépem fényérzékelője - vagy mi a szösze - nem jó, úgyhogy kicsit sötétek lettek sajnos a képek):
Nagyon jó lett ez is, gratulálok! Gondolom Dávidnak dagadt a melle, hogy milyen szép tortája van, ráadásul az anyukája csinálta! Tényleg nagyon ügyes vagy és a maslijával sincs baj:o)) Komolyan mondom kedvet kapok és anyukám szlinapjára, az van a legközelebb, júniusban csinálok én is geyet, ha segítesz virtuálisan :o)
VálaszTörlésDávid még ehhez azt hiszem, kicsi, neki valahogy természetes, hogy én sütök, hiszen nem tudja, hogy mondjuk más szülők az ilyen tortát cukrászdából hozzá. De sebaj, majd ha nagy lesz, megérti, és biztos büszke lesz :)
VálaszTörlésPersze, hogy segítek! Egyébként tényleg nem egy nagy dolog, csak idő és türelem kell hozzá. Mindig az a legnehezebb, hogy lepasszoljam közben a gyerekeket. Főleg Áront, mert azért a nagyok már elvannak magukban, de ha épp nekik készül valami, akkor őket is távol szeretem tartani a konyhától.