Epertiramisú

Anyu szombaton piacolni volt, és nem tudott ellenállni a gyönyörű epernek, így alaposan be is vásárolt - aztán alaposan rá is fázott szegény, mert iszonyú ízetlen volt szerencsétlen eper. Ilyen a szezonelőtti eper: ha mázlid van, van íze, ha nincs, akkor eperformájú - vízízű szörnyszülöttet ehetsz, ezért aztán alig várom, hogy a nemrég ültetett kis palánták a kertben ontsák magukból a szép ÉS finom epret :)

Kevés együtérzéssel megáldva rettentően örültem anyu balsikerű epervásárlásának, így ugyanis nyugodtan lenyúlhattam a cuccot, amit a nemrég Az élet napos oldala oldalon látott szemrevaló epertiramisú recept kipróbálására fordíthattam.


Az eper egyrészét limoncelloval (ez nem volt itthon, így nemes egyszerűséggel citromlevet használtam) és cukorral kellett leturmixolni, aztán tojássárgával és cukorral kikeverni a mascarponét, majd a poharakba adagolni felváltva: babapiskóta, eperturmix, mascarpone, eper, aztán kezdtem előlről, amíg volt még a tálban. Az eperturmix színét a friss eper adta, az ízét pedig a házi eperlekvár, így szép is lett és finom is. Mivel hivatalos étcsokifüggő és -rajongó vagyok, a tetejét természetesen étcsokival szórtam meg :) Elméletileg egy éjszakát, de legalább néhány órát kellett volna a hűtőben állnia - ez az, ami nekem nem sikerült, mert egy órát bírtam csak ki, utána nekiestem :) A család többi tagjának az adagja még hűl, majd pofátlanul beleeszem az övékébe is, hogy lássam, van-e nagy különbség (de szerintem nem lesz:) )

A béna fotókért újfent bocsi, a gép továbbra sem jó, az én tehetségtelenségemhez sem fér sok kétség, plusz a sötét esőfelhők miatt napfény helyett lámpafénynél fotóztam, brrr. Boci, igazán el kéne már gyere fotózni, mert kész bűn, amit én ezekkel a finomságokkal fotózás címén művelek!