2010. április 3., szombat

Összetört kocsi = sütihegyek

Szerdán reggel sikeresen összetörtem a kocsink hátulját, hátsóajtó-csere lesz az ügyből. Miután kellőképp kibőgtem magam, nekiálltam sütni. Egyébként is sütést terveztem szerdára, amolyan húsvéti készülődés jelleggel, nem pedig lélekgyógyítási célból, így viszont két legyet ütöttem egy csapásra: helyrekalapáltam összezúzott lelkecskémet és megsütöttem minden sütit az ünnepre. Sőt, igazából hármat, mert kedvenc ikermásodunokatesóim (röviden a Csajok) épp nálam töltötték a napot (éljen az egyetemi tavaszi szünet intézménye), így meg tudtam nekik mutatni, hogyan díszítem a muffinokat, úgyhogy a jövőben már nem csak fincsi muffinokat tudnak sütni az albiban (ja, ott nincs is sütő, ugye Csajok?), hanem szépeket is!


Muffint azért sütöttem újra, mert húsvét hétfőn nagynénémékhez megyünk ebédelni, és Dávid szülinapi buliján annyira ízlett neki a muffin, hogy kérte, süssek az ünnepi ebédhez. Készült egy adag szokásos csokis-meggyes, és egy adag fahéjas-almás. Ezúttal viszont a díszítés nem sikerült olyan jól, mert az almadarabok nem süllyedtek el rendesen a tésztában (vagy mert túl sokat tettünk egy-egy sütibe, vagy mert nem volt elég tészta a formában, végülis mindegy), így hepehupásra sültek a muffinok. Próbálkoztam azzal, hogy olyan sűrűre kevertem a cukormázat, hogy ne csoroghasson le egy picit sem a muffinról, és megpróbáltam így a sűrű mázzal kiegyenesíteni a muffinok tetejét, de sajnos ez nem sikerült mindig. Így erre a nagy adag muffinra igaz a régi reklám: ronda de finom :) A gyönyörű, aprólékos díszítés a Csajok műve volt, azt hiszem, rákaptak a dolog ízére :)


A másik süti, amivel megtelt a konyha a mézeskalács volt. A recept szerint fél kiló liszthez kell három deci méz, én dupla adaggal indítottam a dolgot, de végül a fél liter méz két kiló lisztet vett fel, így a végén tényleg ipari mennyiségű mézeskalács állt rendelkezésünkre. Nagyjából a szaggatás közepe táján éreztem úgy, hogy meg fogok őrülni 500 kiskacsa és nyuszi látványától, így mondtam a Csajoknak, hogy tekintsék gyurmának a tésztát, és alkossanak minden féle szépet. Én főleg fonással, pereccel, koszorúkkal foglalkoztam. A Csajok csináltak házikót, gyertyát, virágot, és hasonló formákat. Türelmünk és időnk sem volt végül feldíszíteni az összeset, csak kábé a formák negyede kapott mázat. A díszítésbe bevontuk Dávidot és Adélt is, de persze ők hamar megunták, meg aztán én is :) De a Csajok kitartóak voltak, ráadásul igazi pepecsmunkának számító díszítéseket csináltak a mézeskalácsokra is, úgyhogy én csak ámultam és bámultam.


Most aztán tele a konyha sütivel, és ez nagy szerencse, mert tegnapra alaposan lebetegedtem, kijött rajtam a gyerekeken az elmúlt hetekben átment összes betegség. Még szerencse, hogy blogolni az ágyban fekve is lehet :)


Még nagynéném kívánságlistáján szerepelt
egy csokis-epres húsvéti torta is, ezt szeretném
holnap megsütni, remélem, addigra összeszedem
magam annyira, hogy legyen erőm megcsinálni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése