Snowcap - a csokinyuszik vesztőhelye

Sose gondoltam volna, hogy egyszer az exférjem exfőnőke excsajának a receptjét fogom kipróbálni, de mégis így alakult. Amikor ugyanis tegnap Áron végre abbahagyta az üvöltést, ami már jó néhány órája tartott, és némileg megviselte az idegrendszeremet, agyzsibbasztás gyanánt kapcsolgattam a tévét, majd megláttam Martha Stewartot (exférj-exfőnök-exnő) az egyik gasztrocsatornán, amint épp egy nagyon-nagyon szimpatikus sütit sütött. Ottragadtam, megtetszett, naná hogy ki akartam próbálni. A sokórás üvöltés után azonban az agyam már arra nem volt képes, hogy eme cél érdekében feljegyezze a hozzávalókat és társait, így rávetettem magam később a netre. Boldogan konstatáltam hogy MS honlapján fent van az áhított (csokis-kávés!! gondolj az első két pontra) süti, aztán kevésbé boldogan konstatáltam, hogy a mértékegységekkel (pl cup flour, tablespoon butter) nem megyek sokra. De aztán nagy örömömre találtam egy konvertert, mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha külhoniul mondott (agyamra ment az ezredjére megnézett Lúdas Matyi, bocsi) receptet próbál ki.

Vajat kell cukorral kikeverni, hozzáadni tojást, olvasztott csokit (ez lett a csokinyuszik veszte) majd beleszitálni lisztet, amibe bele kellett keverni előre a kakaóport, kávéport és a sütőport. Ha az egész összeállt, fóliába csomagolva mehet a hűtőbe kb 45 percre. Letelt az idő, kicsit több is, és kénytelen voltam konstatálni, hogy folyós az egész cucc, pedig a következő lépésben hengert kellett volna formázni, abból készültek volna a golyócskák. Hát ha már folyós, tegyünk bele lisztet... És itt beugrott, hogy vajon mennyi lisztet is tettem én ebbe? A receptet angolul nyomtattam ki, melléfirkáltam a cup-gramm arányokat, és eleve dupla adagot akartam készíteni. Tehát amikor ránéztem a flour szóra, láttam hogy x cup, mellette, hogy 1 cup mennyi gramm, tehát felszoroztam, aztán kellett volna kettővel felszoroznom, merthogy ugye dupla adag készül. Feltételezem a második szorzás kimaradt.... Ez egyébként jellemző rám: kirakom a pultra a receptet, dobálom össze a hozzávalókat, és vagy sikerül mindent felszoroznom kettővel-hárommal (sima adag nálunk általában kevés, ezért csinálok szinte mindenből dupla/tripla adagot), vagy nem. Na most nem sikerült. Sebaj, beleöntöttem egy keverőtálba az egészet, kevertem még hozzá lisztet, és irány a hűtő újra. Aztán újabb csalódás, még mindig folyós, pudingállagú volt a tészta. Azt hiszem, itt borult el az agyam, és kezdtem ész nélkül szórni hozzá a lisztet, annyit amennyit még felvett. Hát felvett még vagy fél kilót, ez a MS által meghirdetett 100 grammhoz képest szerintem rengeteg. Végül sikerült olyan állagúra liszteznem, hogy golyókat formálhassak, és irány a sütő. MS honlapján 300 fok volt írva, még mielőtt kiakadtam volna, hogy az én sütőm olyat nem tud, rájöttem, hogy ő nyilván Fahrenheitben adta meg, így a konverternek hála, rájöttem, hogy 150 fokon kell sütni, kb 10 perc alatt elkészül.

Kívül ropogós, belül omlós, csupa-csoki :) Kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartós, milyen lesz az íze mondjuk 5 nap múlva. Mivel tényleg rengeteg lett belőle végül, van rá reális esély, hogy néhány nap múlva kiderüljön, mit tesz vele az idő. (megj: szerettem volna megmutatni a halmot, amennyit sütöttem, de túl sötét van a jó fotóhoz, ha meg használom a vakut, a porcukor világít a képen, és mindent elhomályosít :)

A rossz hír: a sok liszt azért erősen rányomta ám a bélyegét :( Tapasztalt konyhatündérek, hogyan lehet még kevésbé folyóssá tenni a tésztát? Van más trükk, mint a liszt hozzáadása?