Meggyes-mákos torta

A csokilikőr készítésekor maradt rengeteg tojásfehérje, így végre kipróbálhattam a meggyes mákos tortát, amit Kiskukta oldalán láttam, aki Moha oldalán látta, és ha valaki majd az én oldalamon látja először, az majd megírja, hogy amit Rore oldalán láttam, aki Kiskukta oldalán látta, aki - na de hagyjuk is, hosszú volt az éjszaka ehhez (na nem az ízek összeérésére váró csokilikőr miatt, hanem az anyjukat alvásmegvonással kínzó drágaságok miatt). Szóval maga a süti kicsit macerás, nincs benne ugyan semmi bonyolult, de nem az a lemérem-összeöntöm-kettőt kavarok-megsütöm típusú édesség, több menetben készül.

Első menet - az előkészületek: rajzolni kell négy nagyjából 26 centis kört sütőpapírra, közben a sütőt is lehet már izzítani 180 fokra.

Második menet - a lapok elkészítése: tojásfehérjét sóval, citromlével fel kell verni, hozzáadni a cukrot, amikor pedig már elég kemény a hab, óvatosan hozzá kell keverni a mákot. A tésztát négy részre kell osztani, és szépen az előkészített sütőpapír körökre rákenni. Mivel kicsi a sütőm (bizony, bizony, nem csak a konyhám kicsi, hanem benne a sütő is - a végén kiderül hogy Aprajafalván lakom, azért rinyálok mindig), én egyszerre csak egyet tudtam sütni, valószínűleg ezért is éreztem kissé pepecselősnek a sütit (de előre jelzem, hogy megérte). A lapokat én nagyjából 10-15 percig sütöttem, attól függően, hogy a többi munkafolyamat és a 9-hónapos-konyharomboló mellett mikor csaptam a fejemhez, hogy "basszus a tészta a sütőben van!" (jó, igazából nem a basszust használtam, de ez mégiscsak egy nyilvános blog, adjuk meg a módját). Újra bebizonyítottam, hogy mennyire igaz a mottóm, hogy van még mit tanulnom, ugyanis nem sikerült szépen egyenletesen elkennem a tésztát a sütőpapíron, így kissé dimbes-dombos lett a tészta. Valószínűleg ezért is szeretem jobban a tálból-a-tepsibe-öntős recepteket, mert ott a fizika törvényei kisegítenek.

Harmadik menet - a fehér krém elkészítése: ez tulajdonképpen egy felturbózott, majd vajjal elkevert tejbegríz, úgyhogy jött az örökös problémám, a dara és zsemlemorzsa megkülönböztetése (nem ér hangosan röhögni!). Egyrészt hülye vagyok, mert a polcon átlátszó dobozban egymás mellett tartom a két delikvenst, ahelyett hogy jó messzire helyezném el őket, és helyrajzi adatok alapján jegyezném meg, hogy melyik melyik. Másrészt mindig is hülye voltam ezzel a dara-morzsa dologgal, már egészen kicsi koromban is hatalmas problémát okozott a "miből készül a tejbegríz?" kérdés megválaszolása. Hiába néztem ugyanis körbe anyu konyhájában, gríz feliratú dolgot nem találtam. Végül úgy döntöttem, hogy ebből a barna izéből csinálom, na ez volt a zsemlemorzsa - hát nem jött össze, hiába öntöttem a tejbe és forralgattam, csak nem sikerült (mondom, hogy nem ér hangosan röhögni!!). Ekkor még gyerek voltam, simán van mire fognom a ballépést, a tematikában soron következő többire már nincs mentség, de ezeket le sem írom, már így is elég ciki a szitu. No tehát jelen torta jelen krémjéhez darát kellett tejjel elkeverni, sűrűre főzni - hosszas mérlegelés után sikerült eltalálnom, hogy melyik a dara, úgyhogy irány a tejbe, főz, sűrű, kész. Ha kihűlt, hozzákeverem a cukorral kikevert vajhoz, adok hozzá mindenféle finomat (citromhéj, vanília), és kész.

Negyedik menet - a meggyes szósz elkészítése: az előírt fűszerekkel megfőztem a meggyet, besűrítettem, kész.

Ötödik menet - az összeállítás. Amikor már minden kihűlt, és a konyhában egy üres négyzetcenti sincs a sok mosatlan edénytől, keresünk egy zugot, ahol össze lehet rakni a tortát. Első lap - meggyes krém - második lap - fehér krém - harmadik lap - meggyes krém - negyedik lap - porcukor. Elméletileg itt jön a legnehezebb fázis, az egyéjszakás hűtőzés, hát ez nem sikerült, mert pikk-pakk nekiestünk.